Boldog voltam nagyon babával a pocakban. És örömmel mentem a gyógyítóhoz is, aki szerint minden rendben van odabent. Nem volt…
Sajnos a 8. héten nem érkezett meg az a bizonyos szívhang, amit ilyenkor hallani szeretnénk. A doktor próbált vigasztalni, hogy várjunk pár napot, talán akkor lesz, de én nem akartam. Megkaptam a beutalókat a nőgyógyászati osztályra és mivel péntek volt így a jövőheti műtét előtti nap is csináltak ultrahangot, de ott sem láttak semmi biztató jelét annak, hogy velem maradna az a drága kis élet. Ismét üresnek és hibásnak éreztem magam. A hasnyálmirigy gyulladást okoltam ezért, a munkaadóim, mert olyan új helyre rakták át minket, ahol az ott dolgozók még hírből sem ismerik az emberséget, a gyógyítót, mert elhittem amit mond, hogy minden rendben.
Könnyebb volt, mikor véget ért a műtét. Azt hiszem az nap, mikor hazaértem akkor adtam ki magamból minden addigi fájdalmat, amit az elmúlt hónapok okoztak. Órákon keresztül zokogtam. És még napokig is utána…
A munkahelyemen csak két kolléganőm tudott róla, akik közel álltak hozzám. De nem is nagyon beszéltem róla. Úgy éreztem ha nem mondok semmit a babával kapcsolatban, akkor nem is fáj. Azt éreztem, hogy soha nem leszek képes feldolgozni a veszteséget.
Ismét mehettem a kedves doktor úrhoz , hogy egy újabb Ercp vizsgálatot tűzzünk ki. És kértem beutalót az Mrcp-re is, amit a baba miatt mondtam le. Október volt és számomra minden ridegnek tűnt. Még az orvos is. Szerencsére olyan párom van, aki helyettem is tud beszélni így inkább ő mondta el a helyzetünket és a szomorú hírt. A doktor úr nagyon kedves volt és megértő, mint mindig. De újabb időpont már csak jövő év januárban volt esedékes. Nem számított, hogy még két hónapot várnom kell, mert arra gondoltam talán addigra a seb is begyógyul a szívemen…
Az amiláz, lipáz értékeim továbbra is ingadoztak, de vészesen nem lettek magasabbak. Ultrahangon is voltam, de ott is csak a meg nem erősített stent árnyékát vélték felfedezni. Nem tudták eldönteni továbbra sem, hogy mi lehet. Január nem volt már messze. Gondoltam kibírom addig a várakozást és a kétségbeeső helyzetet, hogy nem e záródik el valami odabent. Nagy örömömre tovább kellett rá várnom, mint gondoltam volna…..
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: