1.0Egy hasnyálmirigy gyulladás történetehttps://mahoni.cafeblog.humahonihttps://mahoni.cafeblog.hu/author/mahoni/<p>      Emlékszem arra a sorozatra, melynek : "Bűbájos boszorkák" volt a címe. Az egyik testvérlány babát várt benne egy angyal fiútól és ezért a kismamát semmilyen bűbáj, vagy démoni átok nem érhette. Pajzsként védte a picurkája a pocakban. Minden rossz dolog, támadás, tüzes golyók amiket a démonok felé hajítottak visszapattantak róla. Senki és semmi nem tehetett kárt benne, mert a kisbabája megvédte.</p> <p>  Hát én is így érzetem magam. Abban a 9 hónapban, míg a kisfiam a pocakomban volt semmi baj nem ért. A labor eredményeim csodálatosak voltak. Nem lett magasabb. Boldog voltam és jól éreztem magam. Ettem bármit, amit megkívántam. És éreztem, hogy hamarosan ismét 80kg-os leszek. Hiába próbáltam kontrollálni az étvágyamat a bennem rejlő "kis boldogság bomba" akarata erősebb volt.</p> <p>  Aztán elérkezett a nap. És végre a karjaimba tarthattam. Az elmúlt egy év bánata feledésbe merült és úgy éreztem semmi rossz nem érhet.</p> <p>  Volt októberre időpontom egy MRCP vizsgálatra, de mivel a beutalóm már nagyon régi volt gondoltam biztos, ami biztos kérek egy újat a körzeti gasztroenterológusunktól. Hát mit ne mondjak.... Nem egy túl kedves ember.   </p> <p>  Bementem hozzá és elmondtam mi a helyzet és miért nem tudtam elmenni 9 hónappal ezelőtt a vizsgálatra. Elég flegma és lekezelő volt és azt hittem nem is ad már új beutalót, mert ő úgy gondolta nincs ott semmi olyan dolog, ami miatt egy ilyen jellegű vizsgálatra szükség lenne. Pedig az előző beutalót is ő adta. Elolvasta az ambuláns papíromat, amit tőle kaptam, melyben a stentet keresik. Közölte velem, hogy ha nem ültették be és mégis ezt írták a záró jelentésembe, akkor az már bűncselekménynek számít. Erre aztán már igazán nem tudtam mit válaszolni, hisz még a gondolattól is rettegtem, hogy egyszer vissza kerülök abba a kórházba, ahol enyhe idegösszeroppanást kaptam. Nem hogy még egy pert akasszak a nyakukba. Végül is megkaptam a beutalót és októberben megtörtént a vizsgálat.</p> <p>  Mint minden alkalommal, ahogy eddig a beutalót és az orvosi papírokat átolvasva hitetlenkedve kérdezősködtek, hogy ilyen hogy lehet? Miért nincs magyarázat a stent eltűnésére?  Már annyi ilyen kérdést feltettek az elmúlt egy évben, hogy már néha nem is válaszoltam, csak megrántottam a vállam, hogy nem tudom. De tényleg nem tudtam. Ha az orvosok sem tudnak néha választ adni, akkor én hogyan tudnék?.....</p> <p>  Végül is a vizsgálat során kiderült, hogy minden rendben oda bent. Stentet, sem pedig bármilyen jellegű elváltozást nem találtak. Ennek nagyon örültünk. Mégis... A félelem hatalmába kerített, hogy mi történik, ha minden visszaáll a normális kerékvágásba? A hormonjaim helyreállnak, lefogyok, és mi lesz ha megint minden ismeretlen körülmények között fájdalmaim lesznek? Hát nem váratott magára sokáig az érzés....</p> <p> </p> <p> </p> <p> </p>rich